Kovalcsik Péter: Visszaköszönt 1983

„Volt szerencsém a helyszínen, Szapporóban személyesen is jelen lenni, látni és átélni, ahogy a magyar jégkorong-válogatott csodaszámba menően kiharcolja a feljutást az A-csoportba. Komolyan mondom, olyan érzések, élmények köszöntek vissza, mint amiket az 1983-as, C-csoportos vb-n kiharcolt feljutás kapcsán volt szerencsém, akkor még a válogatott csapat tagjaként Budapesten átélnem. Számomra hihetetlen volt a párhuzam. Akkor is indokolatlanul tudtunk nyerni a feljutásról döntő, Kína elleni találkozón, értem ezalatt, hogy semmi, de semmi nem szólt mellettünk. A körülmények, a lehetőségek most is egyértelműen ukrán sikert sejtettek, a magyar csapat mégis túl tudott nőni ellenfelén. Számomra messze ez volt az év legemlékezetesebb pillanata, eseménye, azt hiszem érthető, hogy miért.”

„A legváratlanabb az orosz jégkorong-válogatott világbajnoki sikere Kanadában. Ismét a szép, látványos, technikás játék diadalmaskodott az erő felett. Ez az orosz csapat az egy évvel ezelőtti, moszkvai rendezésű vb-re lett összerakva, de valami még hiányzott belőlük, vagy csak túl nagy terhet rakott rájuk még akkor a közvélemény. Oroszország tizenöt éve nyert vb-t utoljára, bár megkerülhetetlenek a riválisok számára, rendre mindig elbuktak valahol. Kanadában nem nyomta őket az esélyesség, nem úgy a vb-címvődként rajhoz álló házigazdákat. A juharleveleseket azonban nem nyomta agyon az esélyesség, elviselték a terhet, hozták a kötelezőt, egészen a döntőig. Kanada félelmetes háttérrel vághatott neki a hazai rendezésű vb-nek, de az oroszok mégis fölébük tudtak kerekedni a fináléban. Az Oroszország-Kanada aranycsatát szintén volt szerencsém a helyszínen megtekinteni, igazi hokiünnep volt. A kiváló mérkőzésen túl a hazai közönség is őszintén, felállva tudott tapsolni a számukra is végtelenül szimpatikus orosz aranyérmeseknek. De ez egyébként is jellemző volt a vb-re és a közönségre: a jégen a svéd-finn presztízscsatában püfölték egymást kőkeményen a jégen lévők, a lelátón mégis higgadt maradt a két csapat szurkolótábora.”

„Ha már az év csalódásait is összegeznem kell, egyértelműen az első helyre kívánkozik nálam, hogy a Parlament anyagilag semmivel nem támogatta az A-csoportos vb-re kijutó magyar válogatottat. Pedig igencsak megérdemelték volna, hogy jobb körülmények között készüljenek, utazzanak és éljenek, mint eddig, és ami a riválisoknál bizony magától értődő kiindulási alap. Arról nem is beszélve, itt igazából nem csupán a szapporói teljesítményt értékelték volna, azon belül is leszűkítve az Ukrajna elleni bravúros győzelemre, amellyel a feljutás megvalósult, hanem azt az eltelt tíz évet, amelynek munkája ebben az egész válogatottban benne van. Nagyon sajnáltam és személy szerint nekem is rosszul esett, hogy ez a sikerekben gazdag, sok örömet hozó tíz év nem ért meg semmiféle támogatást állami részről.”